Ha csak annyit mondok, hogy itt a Zalai Borvidéken, Csáfordon augusztus 9-én kezdtük a Nektár szüretet, és szeptember 11-ére minden, az olyan késői érésű fajták, mint a Furmint, Rajnai rizling, Cabernet franc is a pincébe került, már sejthető, 2024 több szempontból is különleges volt. Figyelem, öveket becsatolni, évjárat-értékelő következik!

Jogos aggodalmak, megnyugtató eredmények

A vájt fülű (vagy inkább nyelvű) borfogyasztót ezen információ alapján el kell, hogy fogja a rettegés. „Jó, azt értem, hogy extrém meleg, magas cukortartalom a bogyókban, meg minden; de elég idő volt arra, hogy az egyéb beltartalmi összetevők is kialakuljanak a szőlőben?” Jogos a kérdés és a kétségbeesés, de gyorsan tessék megnézni Kőszegen „A szőlő jövésnek könyvé”-t*. 2024-es bejegyzését ugyan nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy feltűnően fejlett hajtás rajza szerepel ezen az oldalon. Vagyis nagyon korai volt a fakadás is, és ha kiszámoljuk a tenyészidő hosszát a szüretig, akkor azért megkönnyebbülhetünk. Újra átjárhatja szívünket egy kis melegség, és megint kerek lesz a világ!

A kissé drámaira sikerült felütés után jöjjön egy „rendes” évjárat-értékelő, bár azért jegyezzük meg, a teljes képhez hosszabb idő kell. Amiről most „felelősen” nyilatkozhatunk, azok az időjárás és egyéb tények, valamint a már fogyasztásra kész borok minősége, értékei, eredményei. Végső értékelést majd évek múlva – az érlelt borokat kóstolgatva és visszagondolva a friss borok élményeire – adhatunk. Mostanra azonban már úgy érezzük, a kész borok, illetve a házasítási próbák, kóstolók alapján azért elég jó képet kaptunk. Már van olyan rálátásunk 2024-re, ami alapján ezt a kis értékelőt megengedhetjük magunknak.

Eső, eső, hőség, alkalmazkodás

Zalában a szőlő vegetációjának első időszakában nem voltunk híján az esőnek. Sőt, néha már-már sok volt a jóból. Április 1. és június 30. között két olyan hét volt, amikor nem kaptunk legalább 10, de több ízben 30 mm-t meghaladó esőt. Mivel egy ideje megtanultuk, hogy minden esőnek örülünk, nem volt egy rossz szavunk se, de azért gombás megbetegedések ellen keményen kellett küzdeni. Nem kisebb nyomás volt rajtunk a zöldmunkák tekintetében sem. Hiszen nem csak csapadék volt, hanem meleg is, a szőlő meg olyan, hogy nő. Olykor gyorsan, sőt, nagyon gyorsan, az embernek meg csak két keze van. Meg annyi gépe, amennyi, hirtelen nem lesz több. Úgyhogy mentünk gyalog, kézzel és mentek a gépek is, kasza, törzstisztító, hajtásbefűző és a többiek.

Aztán változott a kép, jöttek a nagy melegek, minimális esővel, de a szőlő köszönte szépen, jól volt, nőtt tovább. Ahol az ő gyökerei gyűjtik a tápanyagot, ott végig elegendő volt a nedvesség. A mezőgazdaságban az szép (még ha ez az adott pillanatban nagy teher is), hogy sosem készülhetünk ugyanolyan évre, nem tervezhetjük a munkákat rutinszerűen. Ahogy az evolúcióban is, az győz, aki alkalmazkodik. Hát mi legalábbis megpróbáljuk. Így elhagytuk az évek óta bevált, megszokott második csonkázást. A lombozat önárnyékolása lassította az érési folyamatokat (akkor már látszott, hogy minden egy kicsit túl gyorsan történik!), valamint védte a fürtöket a káros UV sugárzástól is. Ugyancsak emiatt nem vettük elő a levelező gépet sem.

Augusztusi szüret és a hűtőszerelők szentje

Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy a szervezetünk bármennyire is tiltakozik ellene, bizony augusztus elején el kell kezdenünk a szüretet, megérett a Nektár. Bő 3 héttel a tervezett és a szokásos idő előtt! Gondolom, nem csak én voltam az egyetlen borász széles e hazában, aki előtt felsejlett a 30°C-ban történő szüret rémképe. Ha lenne védőszentje a hűtőknek, vagy a hűtőszerelőknek (amúgy nem tudom, lehet, hogy van is?!), biztosan sok fohász szállt volna feléjük a tavalyi szüret alatt. Én legalábbis mindennap úgy jöttem a pincéhez, hogy már a kapuból azt hallgattam, megy-e a hűtő? Szerencsére korrekt kapcsolatunk van a szervízzel, tudják, mit jelent szüretben a hűtés, és jönnek, ha kell, de nagy melegben, nagy tömegben erjedő mustnál pár óra, egy fél nap is károkat okozhat. De nem volt baj, szépen működött minden, a jól beérett, és időben leszüretelt szőlő feldolgozása, a must erjesztése a kívánt borminőség eléréséhez megfelelően zajlott.

Az évjárat-értékelő mérlege

Így történt, hogy jók lettek a borok. Sőt, szerintem nagyon jók. Már az első, Márton napra piacra került tételünk, a Nektár is különleges zamatgazdagsággal, telt ízekkel örvendeztetett bennünk amellett, hogy a fűszeres-virágos friss illatokat is szépen „hozza”. És ahogy sorban készültek el a többiek („Egy kis piros kell bele” rozénk, az „Adnám” Olaszrizling és a többiek), úgy alakult ki egy meglepően jó benyomás bennünk a 2024-es évjárattal kapcsolatosan.

Mi kellett ehhez? Az időjárás adott volt, ami nem feltétlenül adott okot optimizmusra. Borászként én a következőkben látom.

Egyrészt a szüretek megfelelő időzítése, amihez nagy segítség a laborháttér a Lyza 5000 must- és bor analizálóval. De hiába lenne meg a szándék a szüretre, ha nem lenne meg a kapacitás is hozzá. Az pedig csakis a szőlőkombájn révén van meg, kézi erőt ekkora területen, ilyen rövid idő alatt nem tudnánk mozgósítani. Így van az, hogy a kombájn nem elvesz a minőségből, hanem az optimális időpont kihasználása révén hozzátesz ahhoz! Nem beszélve arról, hogy hajnalok hajnalán is megbízhatóan dolgozik. Ezért nem a meleg szőlőt kell feldolgoznunk, hanem még átmentünk valamit az éjszakai lehűlésből (már ha volt ilyen, mert az sem mindig).

A hűtésről már szóltam, ha az nincs, akkor jó bor sincs. Efelől hallottam már eltérő véleményt is, de erről szilárdan meg vagyok győződve, számos saját tapasztalat is szól emellett.

És végül, de korántsem utolsó sorban, sőt! Hiába van gép, meg áram, meg minden, ha nincs ott mögötte az ember! És itt is köszönöm minden kollégánknak a hozzáállást, a túlórákat, a feladatra koncentrálást, a szüretben, és természetesen a szüret előtt és az azt követő időszakban végzett gondos munkát. Nélkülük nem sikerülhetett volna.

Három arany – eddig

A pincében már elkészültek ikonikus házasításaink, az Előjáték, a Robi a Hegyről, és mindenekelőtt a Hegyke; ezeket kóstolva már kellő tapasztalatunk van arról, mit is nyújtott nekünk a 2024-es évjárat. A kivételes év eredményei szerencsére már elkezdtek beérkezni. A SYNVINO borversenyen három 2024-es tételünk nyert aranyérmet:
– Adnám Olaszrizling,
– Sárdoné, illetve a
– Pátria.

Április 4-án kerül sor a Hegyke negyedik évjáratának hivatalos bírálatára – bízunk benne, hogy idén is palackozhatjuk a zalai zászlósbort! –, majd pedig jön a 11. Zalai Borvidéki borverseny, és még több más megmérettetés. Kíváncsian várjuk az eredményeket, szurkoljatok nekünk, hajrá Zala!

* A Szőlő jövésnek könyve egy 1740 óta vezetett könyv. Folyamatos vezetése Kőszeg egyik régi hagyománya, amely a város bortermelésének történetét illetően minden évben egy fontos és elmaradhatatlan aktus, így minden évben, április 24-én berajzolják a Szent György-napi szőlőhajtást.